Dr. Fehér Éva vagyok. Börvelyben születtem, Parciumban, a Kraszna partján, a trianoni határon, bábával. Egyedüli gyerek vagyok a családomban, ezért mindenki nevelt, így aztán kicsit túlnevelt lettem. Igényes és maximalista vagyok. Orvosi diplomámat 1983-ban szereztem Marosvásárhelyen, Európa egyik legszebb és legjobb egyetemén. Gyakorlatilag a tanulásom folyamatos, így 2017-ig összegyűjtöttem 7 szakvizsgát és széles, átfogó, saját módon birtokolom a gyógyítást.

A hosszú, kitartó munkának és tanulmányaimnak gyümölcse 2011-ben termett, mikor is egy aprócska, törékeny közalkalmazott nőre bízták, hogy csináljam meg a Terrorelhárítás Egészségügyi Szolgálatát, melyet azóta is nagy odaadással igazgatok. 35 éves orvosi gyakorlatom alatt széleskörű társadalmi kapcsolatokat alakítottam ki. Az utolsó szakvizsgám orvos-közgazdász menedzser szak, ahol féléves tantárgyként a szociális kapcsolatokról sok mindent megtudtam. Nagy gyakorlattal rendelkezem kommunikáció terén, valamint a társadalmi jelenségek megítélésében.

Ha spirálként tekintek vissza munkámra, 2016-ban, mikor betöltöttem a 60. évemet, a sorstól két csodálatos ajándékot kaptam. 2016 januárjában kineveztek az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai kollégium Oxyológia - Sürgősségi Orvostan, Toxikológia, Honvéd és Katasztrófa Orvostan tagozatának tagjaként 4 évre. 2016. augusztus 20-án Áder János köztársasági elnök több évtizedes kiemelkedő szakmai és vezetői munkám, valamint a Terrorelhárítási Központban létrehozott járóbeteg-szakellátás megszervezése és működtetése terén végzett tevékenységem elismeréseként MAGYAR ARANY ÉRDEMKERESZT kitüntetést adományozott nekem.

A jótékonyság a világ legszebb és legértékesebb munkája, megnyilvánulásának sokféle módja van. Igyekszem ezt minden nap gyakorolni a munkámban és magánéletemben egyaránt.

Mire a legbüszkébb a munkájával kapcsolatban?
Kitartásomra és arra a fáradhatatlan ambíciómra, amivel a mai napig is a betegek és az egészségügyi szolgálatok igazi célját képviselem.

Mik azok az értékek, amiért elfogadta az alapítvány felkérését?
Önmagában az alapítvány célja.

Mi lesz a szerepe zsűritagként a szociális kategóriában?
Még egyenlőre nem teljesen tudom értékelni a funkciómat, de gondolom, hogy életpályám és eddigi gyakorlatom elegendő lesz ahhoz, hogy társadalmilag, szakmailag és emberként megfeleljek ennek a pozíciónak.

Mit vár ettől a kezdeményezéstől?
Azt, hogy az életet jobbá, értékesebbé és szükség esetén elviselhetőbbé tegyük.

Mi az üzenete vagy mottója?
"Én nem hiszek a körülmények hatalmában. Hiszem viszont, hogy ebben a világban csak azok boldogulnak, akik megkeresik a megfelelő körülményeket, és ha nem találják, megteremtik azokat."
(George Bernard Shaw)